csendes délutáni vers a szerelemről
(fotó:Gergely Bea)
ha biztos tudhatnám, hogy egész hülye vagyok
és a jövőtlenségen a remény sem segít
akkor se lenne jobb, hogy épp téged épp most és épp így kívántalak meg
(el sem tudom hinni hogy ez örömöt okoz neked)
mert még ha tudnám is hogy egész hülye vagyok
akkor se lenne jobb
mert a jövőtlenség épp abból ered
hogy mindig rosszkor és mindig rosszul kívánunk meg mindent
mindig egy azelőtt elátkozott régi után
mindig egy leköpve elhagyott régi után
hull ránk valahonnan a fénytelen égből egy szebb jövő vágya
és mindig rosszul mert rendes ruháink alatt
amiket azért aggatnak ránk
mert jól tudunk hazudni mosolyt hűséget lassan már csókot is
olyan rohadtak vagyunk
és mert rohadtak és mert semmiben hívők vagyunk
vagyunk jövőtlenek
és mert mindig a más asszonyai más meglátásai más örömei kellenek
és mert gyűlölni lassan már jobban szeretünk mint szeretni
vagyunk ilyen jövőtlenek
és mert a komoly szóért kiröhögjük magunkat
a hülyéskedésbe meg úgy megfájdul a fejünk
hogy csak nyögve tudunk a bárszéken ülni egy-két óra leforgása után
és éjfél után ha részegen hazatántorgunk legfeljebb hányni van hangulatunk
és mint minden hangulatunk ez is csak kényszer
és mert nem vagyunk szabadok mert nem vagyunk szabadok
nagyon jövőtlenek vagyunk
nem mintha a sok romantikus hülyének lenne igaza
akik egy erőseknek és valamiben
vagy esetleg mindenben hinni tudóknak szánt jövőről prédikálnak
nekik sincs igazuk mert nem csak mi vagyunk jövőtlenek
hanem velünk együtt a hinni tudók is azok
általunk azok mert megfertőztük őket
ahogy megfertőztük saját magunkat egy életre és menthetetlenül
olyan menthetetlenül hogy még akkor se hisszük hogy szeretünk
amikor olyan féktelenül szeretünk mint ahogy én szeretlek téged
sajátmagunknak sem hiszünk mert tudjuk hogy nem vagyunk szabadok
s ha ma szeretlek holnap lehet hogy csak düh marad belőle
vagy még az se semmi csak ez marad meg minden hangulatból
ez a semmi
ez a semmi a potenciális öröm és ez a semmi a potenciális bánat
és ha lesznek ebben a semmiben árnak megszületésre gyermekeink
és egymáson sem segíthetünk hisz’ nincs aki rajtunk magunkon segítsen
és még ha lenne is csak azzal segíthetne
hogy valami gondolatelőtti káosszá tenné a világunkat
valami állati tudattalan boldogsággá
amiben csak az a jó hogy nem rossz
és akkor már inkább rossz legyen
mert az ürességnél a semmi-tudatának-kínja is jobb
az állat örök jelenénél az ember folytonos jövőtlensége is jobb
mert az legalább tele van elégedetlenséggel
hát ne zúgolódj
és biztass hogy ne zúgolódjak
hogy épp így épp most és épp téged kívánlak
és ne zúgolódj ha holnap már nem kellesz
és akkor se holnapután megint igen
vagy már örökre igen
vagy legalább nagyon soká és szüntelenül zavart álmokkal
és fejfájós reggelekkel kedvetlenül sokszor
és sokszor átkozódva
ne zúgolódj
vagy zúgolódj ha tetszik
ez van
és ha megfeszülsz is ez van
és ha elég hülyék voltunk megenni az almát te meg én
ez a pokol is hozzánk tartozik
mint gégénkhez az ádámcsutka
és ölünkhöz a vágy
szóval egyre megy hogy törődsz bele
és az sem baj ha nem törődsz bele
hogy nőstényember leszel míg élsz
én meg hímember leszek
külön vagy együtt még az is egyre megy
csak az nem mindegy hogy élsz-e vagy már nem élsz
mert lenni jó
és ha majd itt lesz a nyár a tengerparton este megtanítlak úgy csókolni
ahogy én csókolok nem nagy rutinnal
hanem fiatalon mint tizenöt éves kisdiákok ügyetlenül és öntudatlanul
és ha te is elbőgöd magad mint én legutóbb
egy-két napra belátod majd hogy nincs okod zúgolódni
(Kertész György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése