2013. január 25., péntek

Jevgenyij Jevtusenko: Irigység


Jevgenyij Jevtusenko
Irigység

Irigykedem, de erről a titokról
nem szóltam korábban senkinek.
De tudom, él egy fiúcska valahol,
kit én nagyon-nagyon irigylek.

Irigylem azért, amiért küzdhetett,
én nem voltam oly nyíltszívű, s bátor.
Irigylem azért, ahogyan nevetett,
úgy nevetni engem senki sem látott.

Ő örökké csak kékre-zöldre verve,
nekem az élet mindent megadott,
mindazt mit átlapoztam a könyvekben,
ő elolvasta, ő volt a nagyobb.

Csak mert őszinte és becsületes
rosszat soha nem bocsájt a jóért.
Hol eldobom a tollat, nem érdemes,
azt mondja érdemes, és nyúl a tollért.

Ahol csomót talált kést vett elő,
én gyáván csak bogozni mertem,
ha szeretett igazi szenvedély volt,
amit soha meg nem érdemeltem.

Mosolygok, elrejtem irigységem,
mert szégyellem azt, hogy ripők vagyok.
Belátom mindenben én tévedtem,
az élet igazat neki adott.

Mennyit gondolkodtam arról,
a sorsa mindenkinek a magáé,
nem felejtem a fiúcskát valahol,
aki többet elért, mint én.

(Ford: Treszkai Barna)


2013. január 24., csütörtök

Herman de Coninck: Kétféle nevetős fényképem...


Herman de Coninck

KÉTFÉLE NEVETŐS FÉNYKÉPEM VAN CSAK RÓLAD...

Kétféle nevetős fényképem van csak rólad:
ahol hét-nyolcévesnél még nem idősebb gyermekeiddel,
s melyeken unokáiddal vagy látható. (Az elsőszülött
már örökre tizenhárom éves, épp a dackorszak előtt).
Ami közben történt, jól olvasható
a házipatikádban megtalálható öt gyógyszergyári üvegcse
kifogástalan címkéin: „szorongás”, „depresszió” (ebből kettő),
„nyugtalanság”, „rettegés”. Drámai
küzdelem, napi három cseppel a tenger ellen.
Tanítónő maradtál. Afféle női
Harpagon. Gondoltad, jobb húsz év alatt apránként
elhagyogatni ezt-azt, mint mindent egyszerre elveszíteni.
Majd karodon egy apróság, s visszatért
a mosoly. Miután túlnagy dolgokkal viaskodtál
egy életen át. Így álldogálsz lányod esküvői
fotóján, leplezve hátfájásodat, egyenesen,
már amennyire egy kalapáccsal
kiegyenesített szög az lehet.
S nevetsz, férjed, fivéreid, nővéreid,
barátaid - végtelen menet - halála után,
amint az üvegcserepek nevetnek a napon.

De hectaren van hetgeheugen (Az emlékezet hektárai), 1985.
Lackfi János fordítása


2013. január 23., szerda

Kormos István: Eső esik

Kormos István:

  Eső esik

 Egy meztelen fenekű angyal
  vízzel teli kannát rugott föl,
  aztán remegő orrcimpával
  esőt kiabál pironkodva.


  Eső, eső, eső, eső,
  lucsokban fürdik a mező,
  ajtaján Szent Péter nyikorgat,
  gyere csak a szobámba lányom!


  Büntetné a rugdalkozót,
  az küszöbére térdepel,
  nézvén meztelen fenekecskét
  hümmög atyásan s félre fordul.


2013. január 22., kedd

"Mi az út?"


      „Mi az út? – kérdezte Csao-csou.

-        ---   A mindennapi gondolkodás- válaszolta Nancsüan.
-         -- Hogyan térhetünk rá?
-        -- Ha tudatosan akarsz rátérni, máris tévúton jársz.
-        --  De akkor hogy tudhatok róla?
-       --   Az útnak nincs köze se tudáshoz, se nemtudáshoz- mondotta Nan-csüan.- A tudás káprázat, a nemtudás zűrzavar. Ha valóban tudatosság nélkül éred el az Utat, mintha mérhetetlen ürességbe jutnál, nem lesz előtted sem akadály, se határ. Hogy lehetne akkor állítani vagy tagadni?”   









Miroslav Mader: Szoba

Miroslav Mađer
Szoba
 
Egy szoba néz rám gyermekkorom képeslapjairól
.....................betegségekkel és halállal fűszerezve
.....................olyan nyugtalan vagyok
Egy szoba gyűrött ingekkel elnyomott cigarettákkal
.....................bennem lebeg
.....................olyan izgatott leszek
Egy szoba tele régi fényképpel a falusi nagyapámról
a hivatalnok apámról és az anyámról kislány korából
.....................körül vesznek
.....................de én mégis olyan boldogtalan vagyok
Egy szoba tele Szűz Máriával és fehér ágyneművel
két nyegle ágy
.....................fekszik bennem
.....................mert én vagyok a szoba
mely az öregség csendjét őrzi,
és a fiatalság bűneit rejti a párnák tollpihéi között
.....................szoba vagyok
amelyben sok-sok dolog megtörtént
és titkaival csendben öregszik
..........................................már senki által be nem lakható
 
 
 

2013. január 21., hétfő

Vajda János: Húsz év múlva


Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...  




Kipling: Ha

KIPLING: HA.....

145 évvel ezelőtt született Joseph Rudyard Kipling
(Bombay, 1865. december 30. – London, 1936. január 18.)
Hosszú időn át az egyik legvitatottabb megítélésű angol írónak számított. Indiában született, a Rudyard nevet egy angliai tóról kapta. 6 éves koráig szüleivel Indiában élt. Tanulmányait később Angliában folytatta, majd Indiában lett újságíró. Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt: lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak.
Ha (1895) című versét több magyar költő lefordította. (Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor és Szabó Lőrinc műfordításait olvashatjátok a cikkben.)
A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon; gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai; legjobb írásai kifinomult sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják. Leghíresebb műve: A dzsungel könyve c. novellagyűjtemény (1894). Minden novella egy verssel kezdődik és végződik. Az első angol nyelvű kiadáshoz az illusztrációkat Rudyard apja, John Lockwood Kipling készítette. Híres regénye még a Kim (1901), melynek cselekménye szintén Indiában játszódik, meg is filmesítették. Mesegyűjteménye Az elefántkölyök címen jelent meg.
Műveivel már életében széles körű elismertséget vívott ki magának, és tisztelői Shakespeare-rel és Goethével egyenrangú írónak tartották.
1907-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az angol nyelven alkotó írók közül elsőként, és máig a legfiatalabbként. Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit ő mindig visszautasított.
Az 1910-ben publikált Jutalmak és tündérek című próza- és versgyűjteményében található Ha… c. költeményét  1995-ben a britek kedvenc versüknek választották.

forrás: http://olvasoterem.com/index.php/2010/01/az_elso_angol_nobel_dijas_rudyard_kipling/



Ha.....(Kosztolányi Dezső fordítása)

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
    s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
    de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
    és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
    s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,


ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
    gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
    s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
    maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
    silány anyagból építsék azok.


ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
    van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
    nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
    és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
    csak Akaratod int: ,,Kitartani'',


ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
    királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
    s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
    egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
    és - ami több - ember leszel, fiam.



Ha…..(Szabó Lőrinc fordítása)

Hafejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót.

Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,
Gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az igazságot, amit kimondtál,
Más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már,
S tört szerszámmal elölről kezded el.

Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél,
Ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér,
s ne legyen róla többé egy szavad;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,
ideged, izmod régesrég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned,
csak a tudat, hogy ki kell tartanod.

Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s ami még több, ember vagy, fiam.


Ha.....(Devecseri Gábor fordítása)


Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;


ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;


ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";


ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!


                                       

Végül, az eredeti mű.


IF.....


IF you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you,
If you can trust yourself when all men doubt you,
But make allowance for their doubting too;
If you can wait and not be tired by waiting,
Or being lied about, don't deal in lies,
Or being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise:


If you can dream - and not make dreams your master;
If you can think - and not make thoughts your aim;
If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two impostors just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to, broken,
And stoop and build 'em up with worn-out tools:


If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breathe a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: 'Hold on!'


If you can talk with crowds and keep your virtue,
' Or walk with Kings - nor lose the common touch,
if neither foes nor loving friends can hurt you,
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run,
Yours is the Earth and everything that's in it,
And - which is more - you'll be a Man, my son! 
(forrás:http://www.hotdog.hu/irodalom/kulfoldi-koltok-versei/kipling-ha-1)