Várnai Zseni: Mama

Várnai Zseni

Mama

Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem:
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!

Kelemen Éva: Vetközöm

Vetkőzöm

én belülről kezdem
oldani blúzomat
s úgy tépem le magamról
hogy még a szívem is
kilátszik a bőröm alól
pedig tudom így vetkőzni
kockázatos dolog
de ha mégis megmaradok
utána a ruhámat is leveszem
neked aki elfogadsz
teljesen meztelen

Radnóti Miklós: Tétova óda

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943. május 26.

Ignotus: Akarom

Ignotus: Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,

 

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

Garcia Lorca: A hűtlen menyecske

  Garcia Lorca

A HŰTLEN MENYECSKE

Lydia Cabrerának
és néger leánykájának

S még a vízhez is kivittem!
Nem mondta, hogy ura is van,
asszony volt, de szűznek hittem.
Szent Jakabkor, éjjel történt.
Nem szerelem volt, csak illem
s kötelesség. Tücskök gyúltak,
lámpák húnytak el szelíden.
Én meg ott a szélső háznál
alvó mellét megérintem,
s íme, tömzsi jácint-melle
hozzám bukik át az ingen.
Keményített alsószoknya
ropog, sikolt füleimbe,
tíz kés mintha feszes selymet
hasogatna, szétrepítne.
Nőttek a fák óriásra,
ezüstjüket elveszítve.
Túl a folyón láthatár sincs,
ebcsaholás csak a híre.
*
Szederfákon, csipkefákon,
nádasokon túlra vittem.
Kontya alá a fövenybe
gödröt kellett kerekítnem.
Én levetem nyakkendőmet,
ő a szoknyát, hederintve,
én revolvert, derékszíjat,
ő mellénykét s mindent szinte.
Nincs oly fínom bőrü nárdus,
oly bársonyos kagyló nincsen,
holddal áldott drága kristály
nem süt olyan mese-színben.
Combjai mint riadt halak
szöktek tőlem eleinte,
egyik mint a hó lehűtött,
másik mint a tűz hevített.
Hosszi út volt az az éjjel,
gyöngyház-kanca vitt nyerítve,
lovagoltam kengyel nélkül,
kantárt, féket elveszítve.
Férfi vagyok, nem kereplő,
magam nem is dicsőítem,
mit ő mondott: nem is mondom,
tiltja azt az ész, az illem.
Csók és homok maszatolta.
Illendően hazavittem.
Liliomok sötét szellőt
űztek fehér tőreikkel.
*
Úgy tettem, mint igaz cigány,
ügyelve a névre, hírre.
Varródobozt adtam néki,
szalmasárga volt a színe.
Megkedvelni mégse bírtam,
asszony volt, de szűznek hittem,
nem mondta, hogy ura is van,
mikor a folyóhoz vittem.

(Nagy László)    

Erdős Virág: Na most akkor

na most akkor
mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét
kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje
kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje
ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét
kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni
kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni
ki ne jusson ötről hatra
kinek fussa futópadra
Pulára meg Balira
kit vegyenek palira
kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány
kinek jusson másfél bála angol-pólya-adomány
kinek bocskor rámás csizma cifra mente kacagány
kinek jusson mér' is jutna
szar se jusson ha cigány
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját
kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját
ki zúzzon ki Rómába hogy láthassa a piétát
ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát
ki merengjen el egy régi feudális szokáson
kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson
kinek legyen ad abszurdum reklamálni mersze
ki merjen a jogaiért kiállni na persze
kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel
ki próbálja nem feladni végül mégis
adja
fel
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára
ki költse egy komplett pesti panel árát dudára
ki ápolja klinikán az egészséges körmét
ki válasszon rövid utat ki pedig a görbét
ki lásson a Hun West Travel irodával világot
ki álmodjon zöld fű közé piros fehér virágot
ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is
ki adja az ártatlant de hogyha kell a buját is
ki rendeljen ülőbútort magának a neten
kik lakjanak egyetlenegy
félszobába'
heten
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki utazzon még a világ végére is kocsival
ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival
ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát
kinek vigye el a bank a vakolatlan házát
kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt
ki foglaljon négy személyre ablak mellé asztalt
kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet
kinek kelljen beszerezni tüdőszűrő-leletet
ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától
ki keljen ki magából egy
utastársa testszagától
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki járkáljon házastársi javallatra botoxra
kit vigyenek akarata ellenére detoxra
kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni
kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni
kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot
ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit hol a rákot
kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira
ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira
kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni
kinek legyen láthatólag kedve
most is viccelni
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban
ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban
ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt
kinek sértsen már a puszta létezése szabályt
ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát
kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát
ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját
ki átkozza el a saját sose látott anyuját
ki feküdjön hol itt hol ott mint a kilőtt állat
ki rándítson haladtában
szemlesütve
vállat
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki csinálja új kecóját trendire és takarosra
ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra
ki locsoljon François Voyer konyakot a kivire
ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire
ki tegye le egyik percről másikra a piát
ki próbálja kivenni a lelencből a fiát
ki lomizzon kisbiciklit dínókat meg törpöket
ki ugassa le az undok játszótéri kölköket
ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni
ki próbálja magát minden
karácsonykor
kicsinálni
na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
kinek legyen tiszta sor hogy haladás vagy haza
kinek legyen úgy hogy többé ne mehessen haza
kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka
kit viszont a vácrátóti köztemető árka
kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén
Budafokon Budaligeten és Mátraterenyén
Békésbe' és Hevesbe'
s ki menjen a
levesbe

(Erdős Virág)

FEKETE HEGYEK



Tomas Tranströmer svéd költő


Egy kanyarban a hegy hűvös árnyékából kiérünk,
a busz egyenest a napot célozza meg, hörögve kaptat felfelé.
Megtömve zsúfolásig. Itt utazik a diktátor újságpapírba göngyölt
mellszobra is. Egy flaska szájról szájra körbejár.
Nőttön-nő a halál anyajegye. Kinél lassan, kinél gyorsabban.
Mire a csúcsra felérünk, a tenger kékje összeolvad az éggel.


Lackfi János fordítása

Ribeiro Couto: Párbeszéd a boldogságról

PÁRBESZÉD A BOLDOGSÁGRÓL 

– Áldott legyen a te országod.
– Idegen, te az én országomba jöttél, hogy megtaláld
a jót, amit otthon hiába kerestél,
nagyon szépen köszönöm, idegen.

– Eljöttem ide, hogy boldog legyek.
Bőséges, gazdag föld a te földed,
jöttem, hogy itt erős, gazdag és boldog legyek.

– Nagyon szépen köszönöm, idegen.

– Itt élnek majd az én fiaim,
itt születnek meg unokáim,
még bennem lesz a honvágy,
mikor e földön lehunyom szememet,
áldott legyen a te országod.

– Mégegyszer nagyon köszönöm, idegen,
tudom, hogy minden, amit mondasz, igaz.
De mégis, mondd meg kérlek,
mondd melyik út visz a te földed felé?
Mondd, idegen, melyik út visz oda?
Elvágyom innen, el innen, el innen!
Idegen, én is boldog akarok lenni!

(fordította: Rónai Pál)

*

Ribeiro Couto (1898-1963) brazil költő