József Attila

TÜNTETÉS

Kiszaladt a vér ereinkből
S most az utcákon nyargal végig,
Íme, eljöttek a gyárkémények
Szikrát lehelő arkangyalai,
Hogy visszavívják a pokoltól
Ádámot és Évát.

Szánkból sistergő meteorok hullnak
És a rendőrök szelíd testvéreink,
Kiáltások tarka pántlikákkal
Kontyot kötnek a hajadon jövőre.

Hát hol az a tenger, amelyik
Ily kedvvel ringatna gyönyörű hajót,
Mint ez a kormos és éhes tömeg
A lelkesedés karcsú suhanását,
Hol az az évszak, amelyik
Ily remek virágot tűzne ki a földre,
Hol az az égbolt, amelyik
Ily erős karokkal ölelné a földet,
Hol az a vaskapu, mely nem olvadna széjjel
Ekkora nagyszerű hévség előtt?!

Micsoda fölséges égiháború
A külön lábak együttes dobbanása!
Ilyen pompás ütések alatt
Szénné sajtolódna erdő, mező.
Az ég ekhóját mellünk visszadobja
És minden bezárt, pókhálófödte ablak
Csörömpölve darabokra pattan.

1924 első fele

 

Erdős Virág: Magyar konyha

keményre folyósra csípősre csomósra ropogósra mézesre mázasra apróra taplóra tocsogósra  túróval tárkonnyal tofuval csülökkel csilivel könyökkel konyakkal balhéval bunyóval dilivel  felfőzzük lefőzzük befőzzük kikenjük belerázzuk szívatjuk szopatjuk átvágjuk felnyomjuk lealázzuk  husiba szusiba fondübe fajanszba tálba kapkodva köpködve parízert papírból állva körisen pörisen üresen vegyesen gusztán keleten nyugaton peronon piacon pusztán kiskéssel nagykéssel torzsával morzsával csokival jókedvvel bőséggel gyomrossal tockossal kokival sárgáját fehérjét zúzáját sűrűjét velejét melóját kecóját kölkeit álmait erejét laposra habosra véresre durvára darabokra kicsikre nagyokra romákra zsidókra arabokra  levesbe lábosba belébe zselébe zsírba  anyázva gyalázva átkozva vijjogva sírva  felverjük lesütjük átgyúrjuk kirántjuk megabáljuk éltetjük áltatjuk kibírjuk kinyírjuk bedaráljuk  frigóba fritőzbe tepsibe teflonba wokba betevő fornettis zacsiját marokra fogva icikét picikét vegetát delikát borsot hideget meleget törököt trianont sorsot