2013. április 11., csütörtök

Karinthy Frigyes: Az elfogulatlan kritika

Az elfogulatlan kritika


Az ember tragédiája

Színházi kritika a „Faji Tárgyilagos” egykorú számából. – Írta: Faj Lehel, két változatban

Első változat

A szerkesztőt tévesen úgy informálták, hogy Madách… izé, hogyismondjam csak.

Az ő Nemzeti (Neumann) Színházukban (Schwarcz), amit szegény magyar (májer) közönségünkre úgy tukmáltak rá, mint sóletet a rakott káposztára (Kohn), megint sátoros ünnepet ültek a fajkóbik. Valami Madách-Mohnblum Imre (Izsák) teregeti ki előttünk bankjingli képzeletének áporodott fajvirágait, egy „Ember tragédiája” című kóser pesti „világcikk”-ben, ami lehet nagyon hasznos az ő speciális faji szempontjukból, de amihez kevés köze van a magyarságnak.

Ebben a darabban minden szó burkoltan a pesti közönség faji moralitásának hízeleg, és öntudatlanul szolgálja a zsidó uralomvágy hegemonumentális hekatombáját. Ez a tipikusan pesti író úgy halmozza egymásra a jeleneteket, mint ahogy a tippeket halmozza a lóversenyen, ha a tatája történetesen nem pesti drámaírónak, hanem, a fajparipa érdekének megfelelően, totalizatőrnek neveli. (…)

Nem tudom, szabad-e még ebben az országban kifejezést adni a magyarság sorsát féltő, zsidókézen elnyomott nemzeti gondolatnak – de mint ennek az elnyomott magyarságnak utolsó végvára és lelkiismerete, kötelességemnek tartom ezúton felhívni az igazságügyi és kereskedelmi minisztereket, hajlandók-e végre rendet teremteni és energikusan, minden kertelés és „jogrendi” érzékenykedés nélkül felszólítani a zsidót, hogy süsd meg, zsidó, a libát, mért nem vettél egyformát?!! Mert ha nem – mi majd jogrend és miniszter nélkül fogjuk megkérdezni tőle – de abban nem lesz köszönet!!…

Második változat

Kiderült, hogy dehogy! a nagyapja se!

Tegnapi cikkünkbe néhány értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Így a „magyarság legnagyobb értéke” helyett „zsidó zagyvalék”-ot, „hatalmas műalkotás” helyett „kóser pesti bűzbombát”, „valódi drámai remekmű” helyett „zsidó jingliknek való zsargonirodalom” szavakat szedett a szórakozott szedő. Mint utólag értesülünk, Madách Imre elsőrangú eseménye irodalmunknak, és így kérjük az egész cikket mint értelemzavaró sajtóhibát, tárgytalannak tekinteni. Egyébként a zsidó szedőt, aki az egész bajt csinálta, már eltávolítottuk nyomdánkból.


















2013. április 8., hétfő

Örkény István: Nézzünk bizakodva a jövőbe

Körülbelüli száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. "Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a "magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
"Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: "Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: "Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és..." (Itt egy csúnya szó következik.)
Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."
Továbbá: "Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!" - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a "vanília" helyett, mely idegen szó, a "háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.