Varga Gábor: Árnyék vagyok

Varga Gábor

Árnyék vagyok

Minden voltam,
most csendes árny,
földön élek,
s te lépkedsz rám,

feledni mész,
de ott vagyok,
ha süt a Nap,
vagy Hold ragyog.

Benne fában,
szomorú fűz,
kis virágban,
s lepke sem űz,
az utcákon,
a tereken,
feketéllek
a kezeden.

Szobádban is,
mint gyertyaláng,
s tányérodban,
te kis falánk,
ágyad alatt,
s ha keresed:
velem játszik
a gyereked.

Ott vagyok ha
csukva szemed,
mikor épp sírsz,
arcod nevet,
veled vagyok,
s te egyedül:
tőlem senki
se menekül.

Ha élnék még,
veled járnék,
de nem vagyok,
csak egy árnyék.