Markó Béla: Second hand

Markó Béla: Second hand

Second hand

Hol volt, hol nem volt ez az ország,
mindig a múlt s jövő között,
ám bárhogy is volt, állandóan
csak másodkézből öltözött,

mert emlékszem jól, igazított
anyám a csendőrköpenyen,
és egy viseltes síbakancsot
vásárolt télire nekem,

bár nem voltunk nagyon szegények,
ilyen egy second hand világ,
ahol szidollal tisztították
Krisztus fején a glóriát,

de ezt inkább csak kitaláltam,
mert akkor még a templomot
nem illett sűrűn látogatni,
s hazudni most már nem fogok,

ha eddig így-úgy elkerültem,
túl hosszú volt a nagykabát,
s a könnyeimet visszafojtva
hordtam a másodkéz-hazát,

mivelhogy ezt is örököltük,
úgy értem: gyűrött, de örök,
s nagynéném mellől elbujdostak
a kakastollas csendőrök,

vagyis csak egy tulajdonképpen,
néhány évig a férje volt,
majd később írt Magyarországról,
ennyi volt, s ezzel vége volt,

és mindhiába melegített
ez a rézgombos cifraság,
könnyek közt szégyelltem miatta
a láthatatlan nincs-hazát,

amely olyan volt akkor is, mint
egy újnak mondott ócskasor,
beszédhibás a szónok, s mégsem
dadog, hanem csak: szótagol,

minden darabja foltozott már,
s belőle így is jön haszon,
kakastoll vagy tán árvalányhaj,
vitézkötés a sörhason,

hol volt, hol nem volt az az ország,
meg sem születtem s itt hagyott,
de testált mégis rám egy nyelvet,
amelyen verset írhatok.