| Fekete év jön, rémségek kora, a porba hull a cári korona, feledi a tömeg bálványait, és halállal és vérrel töltözik. Az ártatlan nőt és kisdedet a letiport törvény nem óvja meg. Bűzlő hullákból dögvész kel, komor falvakon át sötéten kóborol, a szomorú viskóba bekiált, ínség szaggatja a szegény hazát. Tűzfény vereslik hányódó habon, s egy óriás jön azon a napon, s te megismered őt, s tudod, miért tart a kezében villogó acélt. Jaj lesz neked! Hiába sírsz neki, jajgatásodat ő csak neveti. S oly rettentő s borús egész maga, mint köpenye s felséges homloka. /Ford.: Lator László/ |
||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése