Tompa László
Tétova
ajtónyitás előtt
Mondod: szeretsz, ezt én is mondhatom.
Aztán egyéb se:--sima, semmi-szók.
Egy föltekintés, mosoly ajkadon.
De soha mámor, soha semmi csók.
Fanyar mulatság, melynek nincs bora,
S fanyar szerelem, melynek csókja nincs.
Olyan, mint ajtón- várás, tétova,
Amikor már kezünkben a kilincs.
Oh,szokás,illem meddig zaboláz?
Ez önként vállalat bilincs fojtogat.
Ha várnod kín, úgy hát még mire vársz?
S én meddig kérdem: szabad, nem szabad?
E szomjú vágy már megváltást eseng,
Hívj, vagy anélkül fon két bús kar át.
Vagy így, vagy úgy? de fojtó már e csend.
S túl élet vár: döntsük be ajtaját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése