Tönu Önnepalu: Egy kedves szem pillantása

Tönu Önnepalu

Egy kedves szem meleg pillantása.
Egy kedves szem pillantása.
Miféle bölcsesség kellene még?
Hány napig emlékszik ilyesmire a szív?

*

Mocsári tó lágy vize
a csend szívében,
az én szívemben,
egy szótlan alak
elmosódott körvonalai.
A viruló nyár
utolsó lobbanása?
Vagy valami örökké tartó dolog?
Annyira szeretném,
ha ez a nyár végre hozna
valami örökérvényűt.
Ha ősszel végre
én is hazaérkeznék:
bárhol is legyen ez a haza,
bárki is legyen.
Vagy akár senki
és sehol, de otthon legyen.
És mindenki megérkezne.
És én lehetnék az ő otthonuk.

fordította: Jász Attila

[Tönu Önnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 49. o.]

(http://www.irodalmijelen.hu/node/5414)