Pesten is járt a kacagó asszony;
- ballonkabátban, croassant evett -,
a fény városából jött el hozzám,
s mellettem megrekedt.
A Dunapartra vittem őszömet
a Vág utcán át, a folyó felé,
s megmutattam a magyaros Szajnát,
sört is ittunk mellé.
Mert józanul az élet-szerelem
nekem bús dalt jajong, fel-felragyog,
ifjúkor elment, s rőt-lomb asszonnyal
önmagamba halok.
Emlékül marad roppanó avar,
szél fútta utcák, és bennem a nyár,
mi rég véget ért, édes Párizsba
nem megyek soha már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése